Hali! Hát megint csak itt vagyok, új résszel, így az iskola első napján. Remélem, mindenkinek jól telt a nyár és az első nap is akár egy új suliban, akár a régiben. Én is sajnálom, hogy vége a nyárnak, bár szerintem mindenki. Remélem tetszeni fog, ha úgy érzitek hagyjatok nyomot magatok után! :)
Fennie. x
______________________________________________
Bevallom, annak idején csak pár hónapot jósoltam nekik, de sajnos nem így lett. A kapcsolatuk pedig szoros. Nagyon szoros. Túl szoros. Csak rájuk kell nézni.
- Kérsz teát? - gondolataimból ez a két szó szakított ki. Megráztam a fejemet, miközben szép lassan visszatértem a valóságba.
- Biztos? Pedig jól esne - aggódott értem az előttem lévő. Felemeltem a fejemet és felvettem a szemkontaktust.
- Oké, akkor add ide - nyúltam a bögréért amit hamarosan meg is kaptam. Ő leült a lábam mellé, mire én felhúztam azokat és a térdemre helyeztem a "fenséges nedűt".
Egy ideig fújtam a teát, majd mikor úgy gondoltam belekóstoltam. Legalább ezzel nem lőttem félre, mert pont jó volt, nemcsak hőmérsékletében, de ízében is. Nem véletlenül hívtam "fenséges nedűnek", bár ez Harry érdeme volt és nem az enyém.
- Jössz a buliba?
- Nem tudom - sóhajtottam fel. - Tavaly ellógtam egy ürüggyel, hogy beteg voltam, de most megint fura lenne, hogy nem tudok elmenni.
- Mondd, hogy későig kell dolgoznod!
- Jó lenne, de az az igazásg nem is dolgozok olyan későig. Sose. És az is lehet, hogy nem is emlékezne rá senki, hogy beteg voltam - rajzoltam képzeletbeli macskakörmöket a levegőbe -, de sose lehet tudni és nem akarok lebukni, úgymond.
- Értem...
Ezután csend következett. Én szorgosan kortyoltam a teámból, ő pedig csak maga elé bámult.
- Min gondolkodsz? - kérdeztem meg.
- Hát... semmin - mosolyodott el azzal a huncut mosolyával, majd mikor megtalálta a szemeimet közeledni kezdett felém. Tudtam, hogy készül valamire.
- Te dolgod - válaszoltam, ő pedig szép lassan addigra odaért az arcomhoz.
-Ne, Harry a tea...
Mindegy, mert más késő volt. A bögre a benne lévő teával együtt felborult és ránk, legfőképpen rám ömlött...
- Szard le - közölte, mit sem érdekelve. Fölémhajolt és vadul csókolni kezdett. Engedtem neki.
Jó volt, hogy van valaki aki itt van mellettem. Bár ugyanezt Zayn-ről is elmondhatnám, de az a kis ribi mindent megváltoztatott. Már nem vagyunk olyan jó barátok mint régen, sőt, inkább már csak erőltetem a "legjobb barát" kifejezést, hogy minden olyan legyen, mint régen. Ez akár lehetséges is lenne, ha eltűnne az. Az, akinek a nevét utálom kimondani, mert akárhányszor kiejtem a számon végigborzad rajtam az utálat. Mégis, ezt eddig elég ügyesen titkoltam, hiszen csak Harry tud róla, aki soha, senkinek nem adná ki a titkaimat. Teljesen megbabonáztam és hiába tudja, hogy én mást jobban szeretek, őt ez nem érdekli. De én nem sajnálom, mindezt már egy éve megbeszéltük és túljutottunk rajta.
Gondolataimból a csengő hangja ébresztett fel. Egy emberként pattantunk fel a kanapéról, aminek az lett a következménye, hogy a leggyengébb láncszem a földön kötött ki. Hát persze, hogy én. Már párszor figyelmeztettem Harry-t, hogy figyeljen önmagára, mert, akkora mint egy óriás.
Egy pillantással mindketten vettük az adást. Én bebugyoláltam magam a pokrócba, hogy elrejtsem a teafoltot és bekapcsoltam a tévét. Harry meg majd kimagyarázza magát, hogy miért vizes a pólója, bár mint tudjuk elég szerencsétlen, így tőle ez már megszokott.
Hamarosan Niall tévedt be a nappaliba. Bírtam a srácot, mindig annyira kis bolondos, jókat lehet vele beszélgetni. Néha itt van velünk, hogy ne legyen annyira egyedül, mert hát szingli, de ő sem sem sejtett semmit, mint ahogy senki más.
- Helló - intettem neki, mire ő viszonozta. - Minek köszönhetjük e kedves látogatásodat? - kérdeztem kicsit gúnyosan, mire Harry mérgesen rám nézett. Sajnos sokszor teszek olyan dolgokat, amiket később megbánok. Nem gondolkozok előre.
- Nem akarok zavarni, csak gondoltam megkérdezem, hogy jöttök a buliba?
- Igen, úgy tervezzük - válaszolt helyettem is Harry, gondolom az előbbi miatt.
- Ja, rendben... csak mert... nos van egy lány - bökte ki.
- Óóóóóó! - veregette meg a hátát a Göndör. Néha hívom így.
- És... megbeszéltünk egy randit - mondta kicsit szégyenlősen. - Ami ma estére szól és ekkor jutott eszembe, hogy nekem Perrie-ékkel kéne lennem. Melyik lenne nagyobb bunkóság? Zayn-nek, vagy a lánynak nemet mondani?
- Azért ezt előbb is elmondhattad volna bármelyiküknek. Amúgy Zayn megérti, tuti örülni, fog, hogy kifogtál egy csajt - vigyorodott el Harry.
- És csak ezért jöttél? - igazából nem értettem, ezért miért nem hívta fel valamelyikünket telefonon... mondjuk ír, de akkor is, ezért megzavarni minket!
- Hát... elég bizonytalan vagyok. A lány, Gracie egyenesen gyönyörű és nagyon jól kijövünk, úgy gondolom, hogy ő komolyabb lehet, mint... mint a többi, értitek. Egy vacsorára megyek, kicsit komolyabb, mint a többi korabeli és fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel - fordult Harry-hez. - És egy kis lelki is jót segítene - nézett rám. - De mivel messze lakik, Sheffield-ben és csak a kedvemért leutazik arra gondoltam, hogy nálam aludhatna, de ő nem az a típus aki szeret bulizni, így nem is akarom magammal hurcolni és egyedül sem akarom hagyni.
- Már most nálad alszik? - csodálkoztam kicsit rá.
- Igen... fogalmam sincs, hogy hogyan fogok ebből kikeveredni jól, de nekem tényleg fontos. Van benne valami ami megfog. Értitek, nem?
Én pontosan tudtam és éreztem. Ugyanezeket az érzéseket tápláltam Zayn iránt is.
- Rendben, akkor amíg Rose felkészül a kis beszédére, addig te gyere fel és választunk neked valamit - mosolygott Harry. Szerinte se volt a legjobbkor, de nem akartam Niall-t megbántani, meg amúgy is sokszor fordult hozzánk már és sejtetni se akarunk semmit.
A lányok azt hinnék, hogy csak a csajok szoktak parázni az ilyeneken, de szerintem nem, főleg Niall. Ha különleges számukra bárki egy pillanatra olyanok lesznek, mint mi, mikor be vagyunk zsongva. Én már csak tudom, hisz öt pasi a legközelebbi ismerőseim és, hogy őszinte legyek, nekem mindig is inkább csak fiú barátaim voltak. Akik úgy gondolkodtak, mint én egy sem volt, lányok közül, mert szinte az összes csak plázacicáskodott, így hát maradtam az ellenkező nemnél. Szóval tapasztalat.
Amíg Harry körbekalauzolta Niallt a gardróbjában, hogy nála mi van én gyorsan átöltöztem és lefőztem egy teát, ami bár lehet nem a legtökéletesebb, iható és általában jót tesz. Miket is beszélek, a tea mindig jót tesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése